Miért lesz valaki földkerülő?

Nagyon sok külföldi Föld-kerülőt ismerek, akiknél a kalandvágy és a menekülés a leggyakoribb ok, el, messze Európából! Az én esetem más, én egyedül indultam, és nálam a vitorlázás és a tengerek, az óceánok szeretete volt a hívó szó. Ugyanakkor az egykezes földkerülő vitorlázás a legnagyobb kihívás is a vitorlás sportban.

Reális-e azt várni, hogy minden simán fog menni?

A földkerülés óceánra tervezett, épített és jól felszerelt új vitorlás jachttal, valamint legénységgel sem könnyű. Ha egyedül vitorlázol, akkor még nehezebb. Magadra vagy utalva, állandóan készenlétben kell lenni és irányítani a hajót, vitorlát kezelni és navigálni a nap huszonnégy órájában. Nagyon megterhelő, és nagyon sok tapasztalt jó vitorlázó sem alkalmas a szóló vitorlázásra. Ez egy külön műfaj, amely a kitartásról szól leginkább, és a pszichés felkészültségről. Ráadásul a hat méter hosszú Carina, a közel negyvenéves tavi hajó valójában nem volt alkalmas az óceáni és a nyílt tengeri vitorlázásra. Emiatt nagyon sok műszaki problémát kellett folyamatosan megoldanom a három év alatt.

Az élelmiszeren és a felszerelésen kívül mit vittél magaddal az útra?

Csupán egy kis kabinom volt, nagyon limitált hellyel. Könyveket vittem (angol nyelvűeket is), és később cseréltem őket marinákban, kikötőkben és ismerős jachtokkal. A CD- és az mp3-lejátszóim idővel a sós víz miatt tönkrementek. Mivel 2007 tavaszán, a Csendes-óceán elején már minden könyvet kiolvastam a hajóban, gondoltam, elkezdem írni a sajátomat. Békét és szelet! Három év alatt a Föld körül lett a címe.

Hiányzott a beszéd?

A gondolat szabad és messzebbre repíti, mint a szavak. Rádióamatőrökkel tartottam a kapcsolatot, szinte mindennap beszéltünk, igaz nagyon röviden és nem mindig értettük egymást. Egy hosszabb, többhetes út után (52 napos volt a leghosszabb) furcsa volt az emberekkel újra beszélni, és nagyon tudtam értékelni minden rövid párbeszédet.

Volt olyan időszak, amikor megbántad, hogy útra keltél?

Nem. Itt a feladatok és a nehézségek elől nem lehet elmenekülni. Volt, hogy szinte elfogyott az ételem, a vizem, volt, amikor viharba kerültem, előfordult árboc- és állókötélzet-sérülés, vitorlaszakadás, motorhiba, rádióhiba, rádióantenna-sérülés, volt olyan eset is, hogy a hajó megfeküdt, és nagyon sok víz jött be. Mindig a megoldásra koncentráltam, és arra, hogy úgy szeretem ezt az egészet, ahogy van.

Veszély esetén van kivel felvenni a kapcsolatot?

Az EPIRB műholdas vészjelzőbóját a hajó kapitánya vész esetén aktivizálhatja, és akkor a közeli és a távoli hajók a segítségére sietnek. Nekem a Carinán és a Lullaby-on, a mostani nagy hajómon is van minden ajánlott és kötelező biztonsági felszerelés. Szerencsére, még soha nem kellett aktivizálnom a vészjelzőt.

Ha viharba kerülsz, rögtönözöl vagy egy forgatókönyvhöz tartod magad?

Minden vihar más, nincs két egyforma. Minden esetre vannak forgatókönyvek, és vannak alapszabályok, hogy mit kell tenni. Például csökkenteni kell a vitorla felületet, és lassítani a hajót. Ám a különböző forgatókönyveket érdemes átgondoltan alkalmazni, mert nincs mindenre jó csoda módszer!

A félelem mennyire útitárs?

Az ember évek alatt hozzászokik és belefásul. Eleinte van, de néhány hónap után egyre ritkábban jelentkezik, majd marad helyette a rutin, a munka és az összpontosítás a kritikus helyzetekben és pillanatokban.

Előfordul lelki krízis egy ilyen hosszú úton?

Nálam nem volt. Ám a legtöbb egykezes vitorlázó esetében előfordul. Sok könyvet, beszámolót olvastam és filmet néztem meg erről. A személy lelki beállítottságától függ, hogyan viseli a magányt, az egyedüllétet. Engem kimondottan feltöltött ez a három év, szinte minden fontosat ekkor tanultam meg magamról.

És mi olyat tudtál meg, amin még te is meglepődtél?

A határaimat nagyon kitoltam, sokan nem is értették, hogyan tudtam ezt a földkerülést megcsinálni azzal az alkalmatlan „csónakkal”. Pedig nincs lehetetlen, ez az én üzenetem. Ami szükséges a lehetetlenhez véghezviteléhez, az a tudás, a tudásvágy és a hit. Hinned kell magadban, és belülről kell fakadnia, természetes módon.

Távoli országokban hogyan fogadják a helybeliek a vízen érkező fehér idegent?

Nagyon kedvesen fogadtak mindig, és soha nem volt problémám. A Carinával az utam teljesen más volt, mint most a Lullaby-jal. A szegény országokban (márpedig a világ nagy része az) nagyon szimpatikus voltam a hosszú hajammal és szakállammal és főleg a kis Carinával. Viszont bármennyire is átlagos vitorlásnak számít a Lullaby, ez a tizenhárom méteres vitorlásjacht, amely egy jó barátomé, a szegény országokban már a gazdagságot jelenti. De így is nagyon szívélyesek velem a szigetlakók, bárhova érkezem.

Mire elég az idő egy kikötés alatt?

Néha csak egynapos a megállóm, de van, hogy hetekre, hónapokra kikötök. Az idő bevásárlásra, készletfeltöltésre, javításokra, karbantartásra és egy kis feltöltődésre, vagyis kirándulásokra és városnézésre elég. Viszont a mostani utamon közel öt hónapot töltöttem a Karib-tengeren, és így kialakult egy elég komoly helyismeretem.

Felfedezted valahol a világ titkos kincsét?

Igen, de nem írhatom le pontosan, hogy hol, mert mindenkinek magának kell megtalálnia. A jó tanácsom az, hogy ne keresd görcsösen, de figyelj minden kis részletre, még arra is, ami a leglényegtelenebb apróság!

Érezted valaha egy helyről, hogy szívesen ott maradnál?

Igen, például Fidzsin. Több mint fél évet töltöttem ott, és sok barátom lett. Szeretem a trópust, ráadásul Fidzsi 320 szigetből áll, és nagyon jó vitorlázó- és búvárhely is egyben. Mindenki beszél angolul, és nagyon érdekes a kultúra, ami engem kimondottan érdekelt. De a szívem visszahúzott Magyarországra és nagyon örültem, amikor három év távollét után ismét otthon voltam. Most tavaly szeptembere óta vagyok úton. Így idén decemberben lemaradok a húgom szalagavatójáról, de a ballagásán már jó lenne ott lenni.

Egy örök utazó le tud valaha is telepedni?

Ismerek több örök utazót, akik 25-35 év utazás után sem tudtak. Én viszont majd idővel le szeretnék, és természetesen Magyarországon. Amint megtalálom az „igazit”, jöhetnek a gyerekek is. És higgyék el nekem, hogy tényleg a magyar nők a legszebbek a világon! Én utánajártam...

Minden jót! Békét és szelet!

2011. október, Tongatapu szigete, Tonga Királyság, Csendes-óceán

Fotók és információk: www.meder.hu