– Tényleg ennyire bűnös-e a modellvilág?

– Teljesen távol áll tőle. Csak itt mindig a hírértékkel bíró témákat kapják fel, például, ha egy híres modellnek drogproblémája van. Akinek nincs, arról nem ír a média. Ugyanilyen a nemi identitás beállítottsága, pedig a férfimodellek 95 százaléka a másik nemhez vonzódik, valamint a nagy korkülönbség. De nem ez az általános.

– Miért mondják mégis, hogy itt minden megvehető és pénzért megszerezhető?

– Ez nem egy piac, ahova kimegyünk és vásárolunk, itt nem fogja senki megkapni azért a szexet, mert nagyon sokat fizetett. A civil életben is rengetegen szembesülnek azzal, hogy próbálják őket megvesztegetni, megvenni. Egy teljesen átlagos lány elmegy a szórakozóhelyre, ahol megtetszik egy gazdag férfinak, aki burkoltan megpróbálja megvenni őt. Magyarországon az emberek többségének semmilyen rálátása nincs az igazi modellvilágra, mert ami idehaza folyik, az olyan, mintha egy szemétdombon kapargatnánk.

– Mennyire tudnak a nők nők maradni ebben a közegben, ami egyben kenyérharc is nekik, és a férfiak férfiak, akiknek a megjelenésük jelenti a megélhetést?

– A nőknek sokkal több munkalehetőségük van, mint a férfiaknak, viszont a verseny is nagyobb náluk. A lányoknál az a lényegi probléma, hogy 15-16 évesen csöppennek bele, amikor még nem történt meg náluk a szocializáció, szemben a fiúkkal, akik később kezdik, ezért a családból hozott értékek sokkal erőteljesebbek. Így óriási hatással van rájuk ez a világ. Például 15 évesen elmehetnek a legjobb klubokba, ahol ingyen ihatnak és ehetnek. Rengeteg impulzus éri őket, és ilyen fiatalon még úgy gondolják, miért ne csinálhatnának meg bármit, és emiatt rossz útra térnek. De csak a 10 százalékuk, míg a normál életben a többség tesz így. De mivel ez a rivaldafény előtt zajlik, kisarkítják, hiszen ez a színpad, ez a show.

– Köttetnek itt barátságok?

– Ellenségeskedés biztosan nincs. Sok haverbarátság születik, de van olyan is, akivel mindmáig napi kapcsolatban vagyok, úgy kezelem, mint ha a testvérem lenne. Semmivel sem különbözik ez az élet az átlagélettől, csak több emberrel találkozunk, több helyre utazunk, több kultúrában veszünk részt. Mi nem olyanok vagyunk kint, mint a turisták, hiszen helyi emberekkel találkozunk, akik teljesen más szemszögből tudják megmutatni nekünk az adott világot, és nem egy könyvből nézzük meg, hogy mi hol található, és mit tudunk róla.

– Megváltoztatta-e a nőkről vagy a párkapcsolatról kialakított képedet ez a közeg?

– Mivel későn kerültem bele, már kialakult értékeim voltak, így nem tudott olyan mértékben hatni rám, hogy átváltoztatta volna a képem a nőkkel kapcsolatban.

– Egy szép nő még mindig lenyűgöz, hiszen folyamatosan világszép nőkkel vagy körülvéve?

– Olyan relatív, hogy kinek mi a szép! Nincsenek ideáljaim, egyszerűen ránézek valaki, és ha olyan a kisugárzása, akkor tetszik, hiszen sokkal többet mond el róla, mint az, hogy milyen a mellének vagy az arcának az alakja.

– Érdemes a szépségért szenvedni?

– Ha boldoggá tesz, akkor igen. Egy egyrészt hiúság kérdése, másrészt azé, hogy el tudjuk-e magunkat fogadni. Azzal sincs semmi problémám, ha valaki 150 kiló, ha ő úgy érzi magát boldognak. Viszont azt az embert nem szeretem, aki 150 kiló, és miközben megállás nélkül eszik, sopánkodik, hogy szar az élet és nagyon kövér. Az a legfontosabb az életben, hogy boldogok legyünk. Amikor arról kérdeznek valakit, mit akar elérni, általában azt mondja, szeretne a lottón nyerni, szeretne egy autót, egy lakást, de ezek csak tárgyak és vágyak, egyszerűbb, ha azt mondjuk, boldogok szeretnénk lenni.

– Te az vagy?

– Abszolút.

– Jól érzed magad abban a környezetben?

– Miért ne érezném jól? Jó emberekkel találkozom, rengeteg kreatív emberrel, akik teljesen másként fogják fel a világot, mint az átlagember. A magyarok negatívak, nagyon-nagyon negatívak. Ez köszönhető a tévének, a hírműsoroknak, a pletykáknak, hiszen a szegény ember ópiuma a pletyka, és itthon mindenki pletykál. Vannak problémáink, de nagy átlagban csak beszélünk róluk, mert az hírérték, és nem teszünk ellenük.

– Te mit teszel mindaz ellen, amivel nem értesz egyet? A magad módján hogy próbálsz változtatni?

– Nem akarom a világot megváltoztatni, nem arra születtem. Az a lényeg, hogy a saját közegemben jól érezzem magam. Nem tudom meggyógyítani a rákot, de nagyon remélem, hogy valaki egyszer megtalálja az ellenszerét, és ha lehetőségem van rá, akkor támogatom a jó célt.

– Bárhol élhetnél a világban, miért nem teszed?

– A párkapcsolatom ideköt. És a családom. De ha egyszer másként alakul, és elegem lesz, akkor megyek.

– És merre mennél?

– Amerre az utam visz, ahol boldog tudok lenni. Imádom Barcelonát, New Yorkot, Hamburgot, Hongkongot is szeretem, eszméletlenül jó Berlin, szerintem Európa New Yorkja. Vannak helyek, ahova nem költöznék. Nekem például London nem jön be. Különben Magyarországon élni luxus. New Yorkban – leszámítva a lakást – az étel és a szórakozás olcsóbban kihozható, mint itthon.

– Amikor valahol huzamosabb ideig vagy, felveszed az ottani életstílust?

– Mindenütt ugyanazt az életmódot élem. Itthon is kétnaponta sétálunk a párommal, elmegyünk moziba, előadásokra, ugyanezt csinálom külföldön is, semmi sem változik.

– Mit jelent neked a kor?

–Benkő Dániel mondta azt, hogy a fiataloktól lehet a legtöbbet tanulni, és ezzel maximálisan egyetértek. Ahogy idősödünk és egyre szélesebb körben látunk rá a világra, nem biztos, hogy olyan kreatívak vagyunk, mint fiatalon voltunk, hogy be tudunk engedni új dolgokat, és olyan nyitottak maradunk.

– Az a távolságtartás, ami jellemez, álca, vagy érzékeltetni akarsz vele valamit?

–Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindenkivel kedvesek legyünk. Inkább azokra szánom az időm, akik nekem fontosak.